Kiosztottuk a pénzt, fejenként 500HUF. Használati utasításként kapták, hogy ebből kellene finanszírozni- “Mi az a finanszírozni? Fizetni kisfiam.”- az extra kívánságokat, úgymint focis kártya, extra fagyi, extra üdítő, újság...egyebek. Mindkettő hozta a pénztárcáját, a kisebbik még egy nagy táskát is hozott, amibe bekerült maga a pénztárca. “Egy táska pénz.”
Nem sokkal ezután már alkalmuk is volt elővenni, amikor felmerült a jégkrém-kérdés. Szó nélkül elmentek, vettek, fizettek. Esküszöm, hogy látszott rajtuk, hogy ezt “ők vették”. Gondolom az íze is jobb volt így. Nem volt kicsi a megdöbbenés, amikor a három pénzből (két kétszázas, egy százas) csak egy maradt, meg valami apró. Szó nélkül eltették. A nagyobbik kiindulóalapja kicsit magasabb árfolyam volt, mert neki még maradt valahonnan néhány százasa. A hétvégén a következő dolgokat NEM vettük meg, mert NEM VOLT ELÉG A ZSEBPÉNZ: mégegy fagyi, horgászbot, focis kártya, övtáska. Szó nélkül vették az akadályt. Vasárnap délután Kópé rájárt az utolsó forintjára is, amikor odajött és megkérdezte, hogy ma mikor kapja a zsebpénzt. Csak egy kicsit csodálkoztam rá, gondolván ez most az első éles zsebpénz projekt nála. Mondtam, hogy már csak ötöt kell aludni és jön az ötszázas. “Miért???Nem naponta ötszáz?”- kérdezte tök őszintén. Nem, nem naponta. Hetente. Azért a biztonság kedvéért az Apjától is megkérdezte, majd keresgélt még egy kicsit a táskában és úgytett, mintha talált volna valamit.
A fenti írás előzménye:
ZSEBPÉNZ dilemma. Mennyit, mikor és mire adjunk? Javaslatok, tapasztalatok (!) jól jönnének.
Utolsó kommentek