Nálam óvodai-és iskolai értelmetlenségben két dolog nyert (eddig): a barkácsdélután az oviban, amikor zöldségeket és gyümölcsöket kell gyilkolni és a maradékból építeni valamit. A másik pedig ugyanez csak az iskolában. Az utóbbinál mindegy, hogy miből készül, csak te készítsd! Őszintén szólva nagyon igazságtalannak tartom ezt azokkal szemben, akiknél abban merül ki a kreativitás, hogy három itemet képesek lerajzolni: virágot, házat és hóembert.
A suliban kitaláltam, hogy Dunát fogunk készíteni. Budapest volt a fő tematika. (Ez még a Demszky-botrány előtt volt, mert akkor inkább a főpolg.mestert mintáztam volna.) Godoltam, jöhet a francia drazsé, bár őszintén szólva minimum húsz éve nem ettem ilyet. A közértben találtam pár zacsival, de akkor, ott kiderült, hogy hiába vásárolom fel a környék összes retro közértjéből a francia drazsét, akkor sem fogunk ebből Dunát fakasztani. Hazafeléjövet kitaláltam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, felhívtam a gyárat és mivel alig volt pár napom a határidőig, egyből az igazgatót kértem a telefonhoz. Előtte kinyomtattam egy kis összefoglalót a zacskós cukorkákról, nekem azt tanították, hogy sose legyek felkészületlen. Vastaggal szedtem, amivel érvelni gondoltam, kvázi:
"Funkció szerint a drazsé jellegûek és a mentolos, illetve leheletfrissítõ és a gyümölcsízû termékek a legnépszerûbbek. Keresettek ugyanakkor a zacskós kiszerelésû, de szemenként csomagolt fajták is. A szakemberek szerint a jövõ a "többfunkciós" termékeké, amelyek a gyerekek és fiatalok játék- és gyûjtõszenvedélyét is kielégítik, vagy karaktereikkel azonosulásra adnak lehetõséget. Ma a gyerekek szinte magától értetõdnek találják, hogy a termékhez valamilyen hozzáadott érték társul, amivel a gyártók megpróbálnak márkahûséget kialakítani célcsoportjuk tagjaiban. A piac szereplõinek tehát elsõsorban az a céljuk, hogy ez a "kiegészítõ" terméktulajdonság túlszárnyalja a versenytárs által kínáltat."
A hozzáadott értékre gondoltam helyezni a hangsúlyt, aztán gyorsan a tárgyra tértem.
-Szeretnék Dunát építeni a gyereknek az iskolában, francia drazséból.- Éreztem, hogy az ember hátradől a forgó-bőrfoteljében és a mutatóújját a homlokához teszi, forgatja és int a titkárnőnek, hogy ő is vegye fel a telefont kint és hallgatózzon. Utána minden ment, mint a karikacsapás. Mondtam, hogy kb. 4 kilogrammra lenne szükségem, természetesen kékre és péntekre. Mondta, hogy oké, oda tudok-e menni a szajréért. Mondtam persze, viccel?
Másnap hívott- az igazgató-, hogy sajnos van egy kis probléma. Szerdán csak rózsaszín cukikat gyárt a gép. Mindennap más színt programoznak. Könyörögtem, hogy értse meg ez nagyon fontos, nem teheti ezt velem és még annyi kisiskolással...Péntekre megvolt a nagy kék zsák francia drazsé, az ember belenyúlt a programba, átállítatta. Saját hatáskörben
Az oviban ehhez képest szimpla volt az ügy: vettem és vittem (vegye-vigye jelleggel, már akinek ez mond valamit) a szerkókat, uborkát meg a krumplikat plusz egy káposztát. Leültünk, lassan csorogtak a népek, persze csak anyukák. Tavaly volt egy apuka is – jól menő budai ügyvéd –, aki előtte napokig készült, mondjuk be is talált, mert az összes gyerek ott ült az ő asztalánál. Azért azt nem gondoltam, hogy idén slam-re török, de bevetettem az öt-hatéveseknek, hogy amíg van, együnk káposztát. Mindenki tolta be a kápit, közben csináltuk a vitorlás hajót a sütőtökből. K. ugrasztotta ezért-azért Esztit és Petrát, majd az utóbbit finoman elküldte, mert túl sokat nyafogott. (Egyébként ezzel én is egyetértettem, de persze nem mondtam.) Eszti nagyon kményen állta a sarat, közben mondogatta, hogy ha nem jön az anyukája, akkor ez lesz élete legrosszabb napja... Nagyon jó kis vitorlást barkácsoltunk, még kapaszkodó kötelet is szereztünk. Aztán a kezébe adtam egy krumplit és útjára engedtem, hogy szerezzen érte valamit a többi asztaltól. Egész komoly rakománnyal érkezett plusz egy másik fiú- segítséggel. Volt olyan asztal, ahol csak az anyuka ült, de észre sem vette, hogy nincs ott a gyerek, annyira belemélyedt a témába. Néha bevillant, hogy mi lenne, ha éppen dolgoznék és nem lennék itt. Biztos megértené, de lehet, hogy 35 évesen az analízisben kitérne erre a napra.
Köszönet H-D. Juditnak.
Utolsó kommentek