A fenti kezdés eredetijére csak azok emlékezhetnek, akik vagy 1972 körül születtek, vagy később, de már van gyerekük, akik minimum 5 évesek. Talányos feladvány. Ki tudja a megfejtést?
Valamiért engem megtalálnak az autómosós storyk. Egyébként szerintem elég szimpla esemény, mégis találtam hármat rögtön a közelmúltból.
A legfrissebb ma történt, amikor is low budget-jelleggel a legolcsóbb gépi mosóba hajtottam, mert a csomagtartó kinyitása után komplett fekete lett a kezem. Itt az idő, gondoltam. Beálltam, kiszálltam, nyomtam a zöldet, hogy akkor induljon a masina. Épp távozni akartam, hogy el ne kapjon a víz, amikor láttam, hogy nagyon balra álltam, azaz másodpercek kérdése és az autó bal oldalát lehántja a gép. A visszapillantót be is hajtotta a szerkó, de ezután következett maga az oldalsó rész. Rohantam a benzinkút épületébe, hogy segítség, jöjjön valaki. (Csak tizen fordultak hátra egyszerre.) Jött is az ember, tök lassan, éreztem, hogy 220 a vérnyomásom, kerestem a pénztárcám, hogy mutassam az elszántságomat. - Azt hiszem rosszul álltam be.- Majd megnézzük. (Éreztem a hülye nő megbélyegzést, de nem vagyok paranoid.)- De már elindítottam a gépet, leáll magától, ha baj van?- Neeem, nem áll az le, ki van írva, hogy semmilyen felelősséget nem vállalunk.-
Az ember felemelte a közben leereszkedett ajtót, láttam, hogy mindösszesen egy fél újjnyi választotta el a kocsit és a mosót, hogy ne csak "úgy" találkozzanak, hanem ÚGY is.
A második az USA-ban történt vagy csak kitaláltam? Nem emlékszem. A vezető egy mogorva fráter volt, aki nem szólt, hogy indul a mosás, szálljak ki az autóból. Otthon mindig kiszállok, mert utálom, hogy ott ülök tehetetlenül a sok kefe és hab között. Itt ülök Cape Cod felé egy ismeretlen híresség esküvőjére tartva a mosóban, és arra gondolok, hogy micsoda bulvárhír lenne, hogy beszorult egy magyar az amerikai suvickolóba. Annyira ideges lettem, hogy úgy döntöttem, megpróbálok „kiszabadulni”. Figyelem, hogy mikor távolodik a nagy kefe és még nem ér oda a kicsi, hogy akkor gyorsan kiszállok és lecseszem ezt az olaszt. Olyan, mint az a számítógépes játék, amikor el kell ugrania a lovag- nak a szöges furkósbot és a nyílzápor elől. Lehet többször is próbálkozni, de azért mínusz öt pont jár. Kinyitottam az ajtót és ugrottam, de a samponos-vaxos részt nem kalkuláltam. Ezek fentről jöttek, nem oldalról, úgyhogy elkaptak. Az ember láthatóan nem érti, hogy mit csinálok, gyorsan visszaugrok a kocsiba és az autós szarvasbőrrel elkezdem törölgetni magam.
A harmadik megint itthon. Beálltam a mosóhoz, előttem egy Audi, mellette egy Napóleon alkatú ember, hosszú szövetkabátban, vajszíű sállal, cipő, fej. Nagyon magyarázott valamit az egyik alkalmazott kislánynak, hogy ezt nem lehet, de nem ám. A kocsi – jelzem – nem volt szennyezett. Pár perc után kérdeztem a mosót, hogy akkor mikor lehet itt a porondra kerülni, erre beugrott elém a kis köpcös (Szóljatok neki...) és mosat. Oké, visszaülök, olvasok. Aztán lemosott a gép, megyek ki, megint ott az arc (most a másik végén akadá- lyozza a forgalmat), megint nyom egy szpícset, most egy másik lánynak, aki már alig várja, hogy letörölhesse (benne van az árban) az autót. Hallom, hogy tolja le a nőt, hogy nem lehet telefonálni meg dohányozni, nincs decemberben szabadság, és ha nem tetszik, vissza lehet menni a balettbe ugrálni... Kiderült, hogy ez a tulaj, aki a vevőkért él ebben a kemény világban is. Már kifelé menet kérdeztem a kislányt, hogy mit jelent a totál tisztítás kétezerötért. Kényszeresen szóba akartam állni vele, miközben suvickolta a szélvédőt. Mondta, hogy az egy komplett belső tisztítás, extra brutál maxi-suvic, de „szerintem nagyon drága”, tette hozzá a végén a főnökével való lojalitás jeléül.
Utolsó kommentek